Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fiatal galamb specialisták titkai

2008.02.05

 

" Fiatal Galamb Specialisták"

Mi a közös a "Fiatal Belga és Holland Galamb Specialisták" között, és mi nem. A Holland nyelvben új fogalom alakult ki: "Fiatal Galamb Specialista". Ez a fogalom a nyolcvanas évek közepén látott napvilágot. Azokban az idõkben Hollandiában és Belgiumban egyes galambászok tönkretették a fiatal galamb versenyeket. 10.000 galamb indúlt versenyenként és volt olyan galambász aki többször akár 1, 2, 3, 4, 5… díjat nyert? Ez azelõtt teljességgel lehetetlennek tűnt, de valóssággá vált. Korabbiakban senki sem értette az efféle eredmények elérhetõségét, és ehhez még hozzá is járult a gyõztesek titoktartása is. Futótűzként terjedtek a humorosabbnál humorosabb találgatások. Az "új generációnak" van valami újítása? Ez nem volt egy furcsa kérdés. A fiatal galamb versenyeken a külömbség a boldog kevesek és a többi résztvevõ között abnormális összehasonlításokat erredményezett.

Mi volt a titka?

Évek teltek el és manapság köztudott, hogy a "specialisták" hogyan hagyták a sporttársaikat maguk mögött: Megtanulták, hogy hogyan tartsák a vedlést szabályozás alatt! Ezek fiataljai nem repültek gyorsabban a többinél, de a "többi" nemtudta követni õket a vedlés miatt. És köztudott, hogy a vedlõ galambok nem nagyon repülnek. A galambház kinyitásakor a vedlõ galambok még ki sem repülnek. Fürdõzéskor az is észrevehetõ, hogy a vedlõ galamboknak a legnehezebb a felszállás. A saját súlyukra irányuló gravitáció túl nagy a tollak elvesztéséhez mért arányában. Mellesleg a vedlés mint a hormonok folyamata nem teszi beteggé a madarakat,de lényegesen legyengíti õket. Ebbõl az okból kifolyólag sokféle betegség megjelenik õsszel amikor az európai galambok vedlenek. A természetes ellenállásuk jelentõsen lecsökken ekkor. -Hogyan tudták szabályozni a galambok vedlését? Két féle módszer létezett: - A flamandoknál (Belgium) Cortisone-t használtak. - A Hollandok a dúc sötétítésével. A cortisone használata a galambok elrontásához vezetett. Rengeteg gyõztes madár eladása után betegnek látszott az új tulajdonos galambházában. A kormány is elfogadhatatlannak találta és betiltotta a cortisone használatát. A teszt eredményekben könnyen kimutatható cortisone miatt, a galambászok 3 év eltiltást kaptak a sportágtól. Legalábbis azok akik nemtudták megfinanszírozni a drága ügyvédeket. Akiknek viszont sikerült, tovább folytathatták a versenyeket hiszen ügyvédjeik meggyõzték a bíróságot, hogy nem a megfelelõ procedúrával végezték el a vizsgálatokat. Tehát a cortisonet betiltották, így az összes sikerre törõ európai galambásznak be kellett sötétítenie a galambházát, hogy szabályozza a vedlést. Amikor a "titokra" fény derült, egyes magazinok riporterei így reagáltak: - Ez jót tett a sportnak. - Az esélyek újra egyenlõek. - A fiatal galamb specialista fogalom történelem lett. És mennyire nem volt igazuk. Mert még most is egy kisebb csoport dominál a fiatal galamb versenyeken, ahol már senki sem versenyeztet vedlõ madarakat, mindenki az un. sötétítõs rendszert használja. "Van valami közös a mai galamb specialisták között? " - tűnödhetünk el. Igen, van.

A másik típus

Valószínű, hogy kitenyésztettek egy másmilyen madarat, olyat mely korábban lesz ivarérett. A fiatalkori eredményekre támaszkodtak a kiválasztáskor. '' Fiatalon lett ivarérett, fiatalon ment tönkre '', ahogy a mondás is mondja, hisz egyetlen specialistának sincs 3 vagy 4 éves versenymadara. Köztudott, hogy a hosszútáv versenyzõi -akik, az 1.000 kilóméteres távra koncentrálnak- sokkal késõbb érõ madarakat tartanak. És az is tény, hogy egy hosszútáv Ásza Európában nem lehet fiatal specialista. Ezért az európaiak nem értik, hogy azok a kontinensen kívüliek akik csakis fiatal galamb versenyeken vesznek részt, miért szereznek be olyan madarakat mint például amelyik megnyerte a barcelóniai versenyt. Az ok az lehet, hogy a körülmények másutt sokkal nehezebbek. Nem úgy, mint egyes európai országokban, ahol a terep alföldes, és a hõmérséklet mérsékelt. Akik hegyes vidékeken vagy trópusi körülmények között versenyeznek, jobbak lennének az eredendõen hosszútávot repülõ madaraik? Vagy nem kellene hasonló galambokat importálniuk, csak olyan galambokat melyek a 'fiatal galamb specialistáktól' származnak? Ezt tényleg nem tudom. Azt viszont igen, hogy a fiatal galamb versenyek Európában egy teljesen más játék, mint a hosszú távú versenyek. De vannak más közös dolgok is a fiatalverseny bajnokok körében.

Az edzés

Kivétel nélkül a legnagyobb figyelem az edzésre irányul. De változtak az edzéstervek is. Régebben a galambászok 5, 10, 15, 20, 25 kilométeres távolságokra vitték reptetni a galambjaikat. De ez a módszer elavult. Mert mi is történik mikor az edzés, általában elkezdõdik? Az elsõ 3 vagy 4 alkalommal a galambász hamarabb hazaér, mint a madara. Kevésbé tapasztalt galambnak beletelik több, mint egy órába is hazaérni egy 10 kilométeres távolságból. A bajnokok nemtalálták ésszerűnek, hogy növeljék a távot az efféle madarak edzésekor. Amit manapság tesznek az a következõ: Elviszik a kedvenceiket körülbelül egy 5 kilométeres távra, majd 10-re, és 15-re. És ragaszkodnak ezekhez a távokhoz, amíg a madarak, mint az õrült nem húznak hazafelé. Amikor elérték ezt az eredményt, csak akkor edzik tovább a galambokat majd hosszabb távokról. Ahogy a madarak egyenesen hazarepülnek, a távolság jelentõsen megnõhet akár 70 km-re is. Ez a maximális távolság, amin a galambászok edzik a madaraikat, bár a többség sosem megy 30 km fölé. A specialisták rendszeresen edzik a galambokat akár 10 vagy 15-ször is mire a szezon elkezdõdik. Hollandiában és Belgiumban a fiatalok szombaton versenyeznek. Az elmúlt években sok galambász úgy gondolta, hogy jobb eredményeket ér el, ha a szezon alatt is edzi madarait. Páran ezt naponta ismételték, de ez túl soknak bizonyult. Manapság a legtöbb bajnok hetente egyszer repteti a madarait a szezon alatt. Szerdán vagy Csütörtökön, és a táv általában 20 kilométer.

Az etetés

Az etetéssel is általában a specialisták ugyanúgy járnak el. Az életük elsõ 10 hetében a fiókák "nehéz" ennivalót kapnak. Ami sok proteint tartalmaz, mint például a borsó. Amióta E Coli jelen van, mint probléma, sokkal több adalékanyagot használnak, mint korábban. Az almaecet és a joghurtok különösen kedveltek lettek. A PH (ecet) és a lactobacillus (joghurt) csökkenti a kólika kialakulásának esélyeit. 10 hetes koruk után, körülbelül egy hónappal az edzés megkezdése elõtt, átváltunk "könnyû" keverékre. Ez a táplálék egyharmad részében diétás, kétharmad részében, pedig normál. Ezt, azután pedig cseréljük le egy olyan "könnyebb" kombinációra, amiben a férgesedés (canker) elleni gyógyszer is gyakran meg található. Azt fogja eredményezni, hogy a madarak elkezdenek edzeni, ami "kötelezõ" is, mielõtt kimennénk vele a tréningre. Az elektrolittal való etetés is egyre népszerűbb. Fõleg a versenyek után mikor a madár sok nedvességet veszített az elektrolitok sok jóval szolgálnak. De az emésztõ még mindig a legfontosabb hozzátevõ, a magas kalcium tartalma miatt. Az emésztõt rendszeresen frissíteni kell. Ha sok idõre a galambházban marad, akkor sok por rakódik le mellé és a madarak, nem eszik meg. Sokaknak egy kinti kõfelületen van kitéve, amit az esõ rendszeresen átmos. Minden esõ után a madarak maguktól leszállnak, hogy egyenek majd belõle. Gyakran elõfordul, hogy az éppen hazatérõ madár elõbb a kõfelületre száll le, majd utána megy csak a dúcba. Ez is kétségkívül mutatja, hogy mennyire fontos az emésztõ.

A galambház

A bajnokok felmérték a dúc fontosságát is. Elsõként a klímának megfelelõnek kell lennie. Ha a galamboknak állandóan védekezniük kell a környezet adta hatások ellen (kevés oxigén, melegedés, túl párás, túl száraz), akkor sosem jönnek igazán formába. Fontos tényezõk: - A páratartalom, ami adott, és mindig ugyanannyi. - Állandó hõmérséklet, éjjel és nappal. Bajnokok szerint minden madár szeret a saját otthonában lenni, így lehetõség szerint tegyük kényelmessé a galambházat. Ülõrudak és ülõkék mindenütt, hogy a madár a kedvére válogathasson, és uralhassa azt. Az otthonuk iránt érzett szeretetük motiválni fogja a madarakat, hogy minél gyorsabban hazaérjenek.

A galambászok

A jó fiatal galambászok, kivétel nélkül sok idõt töltenek a madaraikkal. Az öreg galamb versenyek az már egy másik téma, nem kell sok idõ, vagy erõfeszítés ahhoz, hogy nyerjenek. A fiatal madaraknál ott kell lenni, megfigyelni, és edzeni. És ehhez idõ kell, ami azt eredményezi, hogy a fiatal galambokkal foglalkozóknak általában nincs fõállásuk, vagy van egy partnerük, feleségük, aki részt vesz ebben. Olyan feleséget találni, aki ugyanúgy szereti a galambászatot hatalmas elõnynek, számít. A nõi ösztönöket a fiatal galambok nagyon méltányolják. Tehát összefoglalva, több kell, mint egy jó dúc, mint egy jó edzés, jó takarmány vagy akár galambminõség. A galambok akkor nyernek, ha motiválva érzik magukat. Kell egy ok nekik, hogy otthon akarjanak lenni, és azt a galambásznak kell meglátnia. A különbség De mégsem az összes Holland és Belga specialista tesz egyformán. A módszereiknek megfelelõen a bajnokok is 2 csoportba oszthatók. Mindkettõnek megvan a maga elõnye, és a hátránya is. - Van egy csoport, aki csak fiatal galambokat versenyeztet. Ami azt jelenti, hogy hagyják, vagy még bátorítják is a madarakat, hogy pározzanak. Fiókával a fészekben, még nagyobb a motiváció. Az a kis fióka az éltetõerõ, hogy ne adja fel, mert haza kell érni. A hátránya viszont az, hogy a fészkelõ fiatalok nem edzenek a galambház körül önként. Ezért el kell vinni az ilyeneket a tréningre. - Egy másik csoportja a bajnokoknak külön neműeket versenyeztet. Fél nappal a verseny elõtt a tojó és a hím együtt vannak, és még a verseny utáni napon is együtt maradnak estig. Az elõnye ennek az, hogy a madarak önként edzenek majd, amikor kiengedik õket. Tehát nem kell majd a tréningre vinni, edzeni. A hátránya, hogy nehéz megmondani mely madarak fognak jól teljesíteni majd. Ez egy valós probléma azoknak a galambászoknak, akik pénzt szeretnének egyes madarakból. Még valamit megtehetünk: - Specialisták, akik folyamatosan gyógykezelik a madaraikat, fõleg a légúti problémák miatt. - És azok, akik nem kezelik a madarakat. Mindkettõ út vezethet eredményre, de azok, akik gyakran gyógykezelnek azoknak nincs visszaút. Ahogy abba hagyják a kezelést, elõjönnek majd a problémák.

Én és Magam

Én személyszerint olyan fiatalokat versenyeztetek, ahol a nemek szét vannak választva. A szexuális epekedés lehet a motiváció. És én nem vagyok híve a gyógykezeléseknek. A természetes egészségben hiszek, mert utálom a problémákat, és el kell mondanom, hogy sosem bántam még meg a módszereimet. De el kell fogadni, hogy aki az ideiglenes eredményekre számít, annak nagy segítségére lesznek az antibiotikumok, és még nagyobb hangsúlyt helyez az IDEIGLENESSÉGRE. Mert aláásod a természetes védekezését a galambcsaládodnak hosszútávon, hogy ha tovább használod az antibiotikumokat. És sajnos rengetegen ezt teszik. A baktériumok és az antibiotikumok végeláthatatlan harcában az elõbbi fog kikerülni nyertesen, amiben a nyertesek megegyeznek, és amitõl a tudósok félnek. A légúti problémák minden galambász rémálma. A kérdés az kellene, hogy legyen, hogy hogyan lehetne megelõzni, nem pedig, hogy hogyan gyógyítsuk. Egy jó dúc, és a madarak természetes védekezése az, ami fölépíti az immunitást, ez már önmagában egy jó kezdet.

© Ad Schaerlaeckens

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.