Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan tenyésszünk jó galambokat

2008.01.27

Hogyan tenyésszünk jó galambokat?


Ennek a lapnak a szerkesztõjével közösen döntöttünk a galambmagazin tartalmáról. Sok számban jelennek meg írásaim, de amíg különbözõ országok olvasói kíváncsiak rá nincs könnyû dolgom. Saját országom olvasóinak könnyû írnom, hiszen tudom, hogy mi érdekli õket. De a világ másik felének írni, ahol nagyon különbözõ ez a sport, az már egy másik történet. "Dávid, segítened kell" -mondtam neki. Mondd meg, hogy mirõl akarnak olvasni a Távolkeleten az emberek. Ha ezzel tisztában lennék az nagyban, megkönnyítené a dolgomat. "Tudnál arról írni, hogyan tenyésszünk jó galambokat?" válaszolta. Tátva maradt a szám. "Ilyen buta kérdést." gondoltam, de csak egy pillanatig. Diák koromban a tanárom azt mondta, hogy buta kérdések nincsenek, csak buta válaszok vannak. "Hogyan tenyésszünk jó galambokat?" Minél többet gondolkodtam a kérdésen, annál érdekesebbnek tûnt. A minõség kérdése nagyon fontos. Sok tenyésztõ, ott keresi a siker kulcsát, ahol nem kéne. Túlságosan bíznak a gyógyszerekben a "varázsüvegekben". Úgy gondolom, hogy e tekintetben minden ország egyforma, beleértve a sajátomat is. Míg sok sporttársam jobb gyógyszerek, vitaminok és jobb állatorvosok után kutat, én inkább a jobb madarak után járok. Természetesen a szerencsére is szükségünk van. Persze ennél azért többrõl van szó. Elgondolkodtató, hogy miért van az, hogy nagyon gyakran ugyan azoknak a tenyésztõknek újra és újra jó galambjaik vannak, míg mások egész életükben nem tudnak egy megfelelõ galambot tenyészteni.

Szerencse:

A jószerencse fontos tényezõ de elmesélem mi történt velem nem rég. Európa egyik legjobb tenyésztõje Co Verbree nálam járt, hogy "Sissi" nevû galambom két unokáját megvásárolja. Szerinte ez egy legendásan jó tojó volt, talán a legjobb a történelem folyamán. Szerintem ez túl hízelgõ volt rám nézve és enyhe túlzásnak is tûnt." Igen ez egy jó madár" hagytam jóvá," de ehhez még egy jó adag szerencse is kell." Sok ivadéka szenzációs nyertes madár volt, de nem mindegyik. Ezekkel a madarakkal jó esélyed van a sikerre, de semmi több. Nem garantálhatom, hogy ezek a madarak lesznek a legjobbak. Ha biztos lennék, abban hogy van köztük egy szuper biztosan, nem adnám el õket. "Ugyan kinek beszél" kérdezte Mr. Verbree." Tudja hogy az enyém volt a legjobb madár Hollandiából a Dél Afrikában rendezett olimpiádén. " Természetesen tudtam. Mr. Verbree:" Abban az évben, amikor ezt a nyerõ madarat kitenyésztettem, még öt fiókám kelt ki ugyanazoktól a szülõktõl. Mind jó volt, mondhatnám szuper. Gondolhatja, hogy a következõ évben megint pároztattam õket. Tíz fióka kelt ki és nagy reményeket fûztem hozzájuk. Tudja mi lett az eredmény? A tíz közül egyetlen egy sem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Ellenkezõleg. Ott álltam tíz silány példánnyal. El tudja ezt képzelni?" El tudtam. Mert ilyenekhez hasonló esetek egyre gyakrabban fordulnak elõ. De Mr. Verbree még több érdekes dolgot mondott:" Az egyik amerikai importõr megvette a nyertes madaramat egy õrült összegért. Megmondjam az igazat? Kiváló eredményei ellenére ennek a madárnak soha sem lett jó utóda. Õszintén szólva ezért is adtam el. Viszont ennek a madárnak az egyik testvére, amelyik soha nem volt jó versenyzõ nagyon jó tenyésznek bizonyult. Úgy tûnik jól döntöttem. Eladtam azt a ver-senyzõt amelyik, rossz tenyésznek bizonyult és megtartottam a testvérét, amelyik jó tenyésznek tûnt."

Az arany páros:

Ismerek pár japán galambászt, aki csak két szót ismer angolul. Nem hibáztathatjuk õket érte. Ezen kívül bizonyosan van másik nagyszerû tulajdonságuk. Ez a két szó: "Arany páros" Olyan párok, amiknek csak szuper utódaik vannak csak a álmodozók képzeletében élnek. Mit gondolunk, miért van az hogy mostanság az európai bajnokok sokkal több fiókát költetnek mint rég? Mert egyre többen jönnek rá, hogy a jó madárhoz nagyadag szerencse is kell. Amint azt már korábban említettem, nem csak szerencse. Hogy világossá tegyem ezt a megállapítást, elmondom, hogy mi történt az egyik belga versenyzõvel. Többnyire szeretem megadni a pontos neveket, mert ez hihetõbbé, és hitelesebbé teszi a történetet. Nos ez esetben ezt inkább nem tenném, mert lehet, hogy megsérteném az illetõt. És Isten nem azért teremtette az embereket, hogy sértegessék egymást.

Példa:

Minden komoly tenyésztõ néha behozott galambbal keresztezi a sajátját, mert így akarja javítani madarai minõségét. Ahhoz, hogy optimális feltételeket biztosítsunk a sikeres keresztezéshez, nagyon fontos, hogy tisztában legyünk saját madaraink hibáival és hiányosságaival. Nos itt volt ez a belga tenyésztõ, akinek a madarai rövid távú bajnokok voltak. A következõ kérdések gyötörték: "Hosszútávú versenyeken miért rosszak az eredményeim? Valamilyen testi hiba okozza ezt? Ha igen, akkor pontosan mi ez? Mi a megoldás? Például sikeres keresztezés? "Õszintén szólva én nem látom, ha egy madár jó. /senki sem látja/ Azt viszont észreveszem, ha egy madár nem jó, vagy milyen gyenge pontjai vannak. Láttam az õ madarait is. Fantasztikus példányok, nagyszerû izmok, de meglepetésemre szinte mindegyiknél ugyan az volt a gond, a szárnyak utolsó tolla rugalmatlan volt. Nem értette, hogy mire gondolok. Rámutattam két galambra, melyeknek el volt törve az utolsó tolla. Vállat vont, mondván: "Na és? Ez csak olyan baleset, ami bármelyik madárral megtörténhet." Igen, de nem eshet meg könnyen a jó madarakkal." Ha a szárny utolsó tollát két ujjunk közé vesszük és meghajlítjuk annak nem szabad eltörnie. Ez a rugalmasság jele, ami elengedhetetlen feltétele annak, ha hosszútávon akarjuk versenyeztetni madarainkat. Figyelnünk kell madaraink tollára ha több órás versenyen vesznek részt. Enyhe hajlást észlelhetünk a szárny végén. Mi történik akkor, ha Szárnyak annyira merevek, hogy nem hajlanak? A madarak mozgáskorlátozottakká válnak, nehezebben tudnak repülni. Hamarabb kifáradnak, mint azok a madarak akiknek hajlékony és rugalmas a szárnya. A belga tenyésztõ megértette ezt. Olyan madarakat hozott be, amiknek rugalmas és hajlékony szárnya van és ezeket keresztezte a sajátjaival. Két évvel késõbb olyan madarakat kapott, amelyek bírták a hosszú-távú versenyzést. Nem gyõzöm eleget hangsúlyozni, hogy milyen fontos, hogy észrevegyük madaraink hibáit, mert csak ebben az esetben tudunk tenni ellenük. Így tudjuk javítani a minõséget. Sok tenyésztõ követi el azt a hibát, hogy olyan madarat hoz be, amelyik ugyanolyan hibákkal rendelkezik, mint a sajátjai. Ez mindenképpen az állomány-tönkretételéhez vezet.

A bajnokok legtöbbje keresztezés eredménye:

A legtöbb keleti és amerikai tenyésztõ a beltenyészetet kedveli. Ez nem is rossz ötlet, ha ezeket a madarakat tényészként és nem versenyzõként kezeljük. Szinte mindegyik szuper madár Hollandiában és Belgiumban is keresztezés eredménye. Saját jó példányaimat is ennek köszönhettem a nyolcvanas években. Tisztán akartam tartani ezt a vonalat Most is és akkor is jó példányaim lettek, de meglepetésemre azok, akik vásároltak tõlem ebbõl a fészekbõl, jobb példányokat tenyésztettek ki mint én. Keresztezték az én madaraimat a sajátjukkal. Ezek után én is így tettem. Nem ragaszkodtam a beltenyészethez, ha nem én is kereszteztem a madaraimat. Egyikük ellentétben a bátyjával gyenge versenyzõ lett, és ráadásul rossz költõ is. Legalább is ezt gondoltam. Pároztattam egy idegen fészekbõl való példánnyal és ez az utód lett a National Orleans gyõztese 1985-ben. Sajnos elég öreg volt, már amikor rájöttem, hogy milyen jó költõ. Ilyen dolgok gyakran történnek meg másokkal is. Mikor rájönnek, hogy van egy jó költõ párjuk, a pár egyik fele elpusztul, vagy, már túl öreg.

Hiba:

Mikor az ember galambot akar venni, gyakran ugyan azt a hibát követi el. Mondjuk hat galambot akarunk legyen három tojó és három hím. Így három párt kapunk. Rájöttem, hogy nem ez a jó módszer. Ha madarakat vásárolok a saját legjobb madaraimmal, pároztatom õket. Ezek a madarak már bebizonyították, hogy megvan az a képességük, hogy jó utódokat neveljenek. Ez sokkal gyorsabb és közvetlenebb módja annak hogy sikeres utódokat kapjunk, mint amikor a behozott madarat párosítjuk egy másik behozott madárral. Amikor behozott madarat párosítunk behozott madárral, egy kérdést pároztatunk egy másik kérdéssel. Ha egy behozott madarat párosítunk egy saját bevált példánnyal csak az importmadár a kérdéses.

A külsõ megjelenés:

Mi a helyzet a madarak külsejével kapcsolatban? Elsõsorban puha legyen a tollazatuk. Ne legyenek túl nagyok. Óvakodjunk a nagymadaraktól! A mai versenyzõk kisebb testûek, mint néhány évtizeddel ezelõtt. Legyen jó az egyensúlyuk, "simuljanak jól a kézben" mondják a hozzáértõk és dõljenek egy kissé elõre, ha kézbe vesszük õket. Nagyon fontos az erõs csontozat is. Ez ellenõrizhetõ ,ha enyhe nyomást gyakorlunk a mellcsontra /a test alsó részén/. Ha a madár horkoláshoz hasonló hangot ad az rossz jel. Az általam sorolt jellemzõk abszolút szükségesek. De van itt egy probléma. Az a puszta tény hogy ezek a jellemzõk együtt vannak, nem biztos, hogy kifogástalanul jó madarat eredményeznek. A rossz madaraknak is lehet puha tollazatuk, jó egyensúlyuk és erõs csontvázuk. Mindent egybevetve, ha a madarak nem rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal, biztosan rosszak. Ez nem matematika, nem csavargathatjuk körbe a dolgokat. Egy filozófus mondta egyszer: minden tehén állat, de nem minden állat tehén.

További példák:

A legtöbb bajnok madárnak két, három, sõt négy vérvonala is van. Az ütõképes versenyzõk általában ezeknek a keresztezésébõl születnek. Mivel ezek már bajnokok, nem behoznak, vagy vesznek túl sok madarat, csak párat néhány esetben, egyet, kettõt évente. Többnyire nem is fizetnek értük, csak cserélnek. Emlékezzünk csak Houbenre és Verbruggenre. Csak egy madarat cseréltek el. Keresztezték azt a saját madaraikkal és ez mindkét fészekben kirobbanóan sikeres madarakat eredményezett. Ugyan ez történt Engelssel és van Hove Uytterhoevennel. Mindkettõjüknek jó madaraik voltak, de még jobbak lettek, miután keresztezték a cseremadarakat a már meg levõ sajátjaikkal.

Szintén jó:

A legtöbb holland és belga versenytenyésztõ évente váltogatja a párokat is. Sokan /még a Janssen fivérek is/ év közben is így tesznek. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a jó párok fiókáinak a minõsége is romlik, ha túl sokáig pároztatjuk ugyan azt a párt. A legjobb hímeknek én magam is két vagy három különbözõ tojót adok évente. Ennek az az oka, hogy azok a madarak illenek össze a legjobban, akik a lehetõ legjobb formában vannak. Sok tenyésztõ csodálkozik azon, hogy néhány jó madarukat pároztatják az év során, és mégis van olyan év, hogy egyetlen jó utód sem kel ki. A magyarázat valószínûleg a szülök állapotában keresendõ. Egy tanulmány azt bizonyítja, hogy sok jó utód származik az egyéves példányoktól. Ez nem jelenti azt, hogy az idõs példányoknak nem lehet jó utóda. Az a gond, hogy az idõsebb példányoknak gyengébb a begyteje. Az idén elkövettem azt a hibát, hogy hagytam egy 1992-es hímet, hogy táplálja a saját utódait. Néhány fiókából nem lett szép kifejlett példány és ezért csak magamat hibáztathatom. Fiatalabb madarak alá kellett volna tennem a tojásokat, hogy ezek táplálják a fiókákat miután kikeltek. Nem kell szégyenkeznünk a hibáink miatt. Az egyetlen gond, ha nem vagyunk tisztában a hibáinkkal, mert akkor nem is tudjuk korrigálni azokat. A gyõzteseket az különbözteti meg a vesztesektõl, hogy felismerik a hibáikat és tanulnak belõlük. Ha nem ismerjük fel saját hiányosságainkat, és nem vagyunk tudatában hibáinknak, soha nem tudunk továbblépni.

© Ad Schaerlaeckens

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.